Lókötő

No nem szó szerint, csak bevállaltam egy ló megfestését és nem tudtam kerekedik-e valaha belőle egy ló (márha a lovak tudnak kerekedni)!

A megfestésére nem egészen egy hónap állt rendelkezésemre. Nagy mellénnyel rábólintottam, mert ugye az ember nem mondhatja azt, hogy ezt nem tudom, nem vagyok rá képes. Kihívásként tekintettem rá, habár egyszer már festettem egy lovat, de az egészen más volt, mivel kék-piros színekben pompázott/zik. Ne gondoljátok, hogy valami kis gyerekes ló, nem, ez egy rendes vágtázó paripa csak éppen kék-piros színekben teszi mindezt.

Na de térjünk át a jelenlegi pacira. Ez barna, esetleg pej vagy sárga kinek ahogy tetszik, én igazából nem értek hozzá. Elsőre igencsak elgondolkoztam rajta, hogyan lehetne szépen megcsinálni. Az első paripánál színtelen kontúrt használtam, ezért is döntöttem úgy, hogy itt is ezt fogom, de csak a körvonalait rajzoltam meg. A színénél az ijesztett meg, hogy barna. Hogy lehet a barnának 20féle árnyalata? Bár ez badarság, nem is tudom miért rémültem meg, hiszen minden színnek van 20féle árnyalata! Hogy szép legyen, csillogjon kevertem bele egy kis narancssárgát és valami iszonyúan jó színkotyvalékot kaptam, ezt kentem a lóra nagyon sok rétegben és ezt is sötétítettem, illetve sima barnát világosítottam színtelennel, amit még használtam hozzá. Ne kérdezzétek mennyi réteget sikerült felkenni 15-nél abbahagytam a számolást. Ami még kihívást jelentett az a szeme. Nem kis időbe került mire az élet szikráját felfedezni láttam benne, de sikerült (szerintetek?), remélem nektek is tetszik és a kislánynak, aki kapja sok boldogságot hoz majd.