Olyan sok idő után, tavaly novemberben ismét ecsetet ragadtam és alkottam. A kép megrendelésre készült, de mégis szabad kezet kaptam... annyi kívánság volt, hogy magyaros legyen, s kalocsait mindenképp csempésszek bele. A magyar népmesékből merítettem ihletet, s korai kalocsai hímzés látható az előtérben, amit azzal is kiemelnem, hogy fedő (mert ugye a fehér az) üvegfestéket használtam hozzá. Ahhoz képest, hogy nem szeretek megrendelésre festeni - mert ki szeret muszájból alkotni? -, mégis nagyon örültem neki...
Talán azért is, mert anno elég kusza volt az életem és az alkotás kicsit kikapcsolt, valahova el tudtam menekülni, ahol csak én vagyok. Ennek a képnek a megfestésével elbúcsúzni egy régi "szerelemtől" (bár a kép nem neki készült), s minden kétséget kizáró érzésekkel fogadni az újat. Ahogy napról-napra kirajzolódott, színesedett a kép, úgy tisztult le bennem minden. Lehet nem kellene párhuzamot vonnom... nekem mégis egy régi szerelem elengedését és egy új, őszinte érzelem kibontakozását jelenti a kép.
2013. január 29., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése