Apukámnak nemrég volt a születésnapja. Sokat gondolkodtam mivel lepjem meg. Már jóval e nemes esemény előtt elkezdtem érdeklődni, mit szeretne, mire vágyik, de mindig azt a választ kaptam neki nem kell semmi, amire szüksége van, az már megvan. Így gondoltam sütök neki egy tortát, hisz a hasát nagyon szereti.:)
A neten böngésztem receptek után (citrom torta) és ráakadtam a fondant receptjére is. Gondoltam ez jó lesz, nem az a mindennapos torta borítás/díszítés lesz rajta. Nem volt egyszerű az elkészítése, igaz a legnagyobb gondot az okozta, hogy nagyon, de nagyon ragadt. De a számtalan megpróbáltatás után csak elkészült. Főzött krémmel, finom, könnyű tésztával és persze a fondant borítással! Az utóbbira voltam a legbüszkébb, mit szól majd az újításhoz, ízlik-e neki?
Majd elérkezett a desszert ideje. Kíváncsian vártam a felmerült kérdésekre a választ... Semmi reakció... És már nem bírtam tovább:
- Na, hogy ízlik?
- Finom, finom, de ez a gumi nem kellett volna a tetejére, legközelebb több krémet csinálj és azt kend a külsejére is.
Hát, ennyit az újításokról, de mindezek ellenére hamar elfogyott.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése