Igen, annyi hónap ecset, fülpiszka és tű nélkül most végre... (Bár azok a hónapok sem múltak el tétlenül, hisz jó pár gyurmaságot "szültem") Ami a lényeg, már a Lányok is a Klubban kezdtek hiányolni, gyanúsítgatni, hogy a gyurma elvette az eszem, de a megnyugtatásukra a héten összemázoltam egy üveget.
Elég keservesen ment, legalább is az előkészületek, mivel el kellett pakolnom a gyurmát és azt a kupit ami az asztalomon volt nem egy óra, hanem egy nap alatt sikerült csak összepakolni + rendszerezni. Eme fárasztó műveletet vasárnap hajtottam végre, este kikerestem vajon mit is kellene megfesteni, és hétfőn hozzá is álltam a képnek.
Azért sajnálom, hogy nincs olyan nagy asztalom amin elférne egymás mellett az üvegfestés és a süthető gyurma, legalább pakolászni nem kellene.
Már el is felejtettem milyen is tud lenni mikor ott állsz a félig megfestett kép fölött és azon rimánkodsz, száradj már, száradj! Mert mikor az ember nekiáll egy kép megfestésének a fejében már régen készen van, kigondolja milyen kontúrt fog használni, a színeket hogy keveri egymással egy-egy képrészletet melyik eszközzel keni össze és az a fránya festék ólomlábakon szárad!
Persze nem mindig sikerül úgy ahogy az ember azt eltervezte, mert mint tudjuk Isten végez egy beszáradt festékkel, remegő kézzel, pár kis szösszel, nem épp megfelelő keverési arányokkal.
Szóval azért várom én olyan türelmetlenül, hogy végre kész legyen, hogy láthassam az egészet egyben, összehasonlíthassam a fejemben kialakult képet az orrom előttivel! Igen ezt a kettőt hasonlítom össze, a fejemben lévőt és amit már megfestettem, egy jó tanács kezdő üvegfestőknek:
- Sosem szabad az elkészült művedet összehasonlítani az eredetivel, mert az egyszeri és megismételhetetlen, mondom MEGISMÉTELHETETLEN!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése