Ovis ballagás

Mostanában nagy divat lett az óvodákban is a ballagás, az én időmben még nem kerítettek ekkora feneket ennek az egésznek. Nem is az számított, hogy többet nem kell menni, hanem a nagy izgalom tárgya az volt, hogy jövőre suli!

Emlékszem, már nyár elején meg kellett venni az iskolatáskát, amit egész nyáron hurcoltam magammal, arról nem is beszélve, mikor a könyveket is megkaptuk micsoda csodálattal lapozgattam őket, megannyi új és újabb dolgot felfedezve bennük.

Na de térjünk vissza az eredeti témára, szóval, mostanság egy ilyen ballagás egyeseknél felér egy érettségi ballagással! A szülők egymással versengve szervezik csemetéjük új életszakaszba lépésének megünneplését! Ennek okán bennem számtalan kérdés merül fel:

• Gyermekünk önértékelését vajon jó irányba tereljük?
• Mi van a szegényebb családokkal (mert igen is vannak!!), az ő gyermekeik a kisebb felhajtás miatt kevesebbek lesznek saját és csoporttársaik szemében?
• Már ekkora korban beléjük tápláljuk a látszat és a csillogás iránti fogékonyságot? Hol maradnak a belső értékek?

És még sorolhatnám, de nem ezért vagyok itt. Gondolom mindenkiben felmerülnek ezek a kérdések, valamint számtalan más, és biztos meg is találják rá a megfelelő válaszokat, s ennek fényében cselekszenek.

Nos, ovis ballagás! Engem sem került el ez a "csoda"! Gyermektelen lévén nem úgy , ahogyan gondoljátok, hanem az üvegfestésnek köszönhetően! Két óvónéni is az általam festett képet kapta ajándékba. Igaz az én értékrendemmel nem összeegyeztethető felhajtás keretei között, de ez mit sem von le a képek értékéből, abból az odaadásból, szeretetből, amivel készültek. Remélem meg voltak ők is elégedve a végeredménnyel!